FŐOLDAL»HÍREK
»Sós Bence: Megfelelési kényszer van bennem

Sós Bence: Megfelelési kényszer van bennem

2017-12-15 12:00

A középpályás nyáron több komoly ajánlatot kapott más kluboktól, de mindenképpen vissza akart térni a DVSC-hez.



A DVSC-ben nevelkedett Sós Bence idény nyáron másféléves mezőkövesdi kölcsönjáték után tért vissza Debrecenbe. A kezdőcsapatba került, és amikor pályán volt, mindig elszántan, nagy akarattal futballozott. Sérülések miatt azonban heteket kellett kihagynia, és felépülése után már nem volt könnyű visszakerülnie a menetelésbe kezdett csapatba. Többek között erről is beszélt a honlapunknak adott interjúban.

- Másfél évig játszottál Mezőkövesden, ebből egy évet az élvonalban. Hasznos időszak volt?

- Amikor a DVSC első keretéhez kerültem, Kondás Elemér volt az edző, de sok szerepet nem kaptam, így a szakmai stábbal közösen úgy döntöttünk, hogy a fejlődésem szempontjából jót tenne, ha kölcsönben máshol folytatnám. A Mezőkövesd szeretett volna, akkor még az NB II-ben szerepelt, és nagyobb esélyem volt a játékra, ezért - először csak fél évre - oda igazoltam. Rendszeresen pályára tudtam lépni, ráadásul sikerült a csapattal kiharcolni a feljutást. Nyáron lejárt a kölcsönszerződésem, de az akkori edző, Pintér Attila szerette volna, ha maradok. Elnök úrral egyeztetve úgy döntöttünk, nekem is jobb, ha még egy évet ott futballozom. Pozitív élménnyel gazdagodtam ott, bennmaradtunk az élvonalban, idén azonban visszatértem Debrecenbe.

- Több megkeresésed volt, de a DVSC-t választottad. Miért?

- Valóban más élvonalbeli klubok is kerestek, az egyik például olyan mesés anyagi lehetőséget kínált számomra, ami bárkinek kecsegtető és vonzó lett volna, én azonban szerettem volna meghálálni a DVSC vezetőinek és Herczeg Andrásnak, hogy abból a hódmezővásárhelyi közegből kiemeltek, és NB I-es futballista lehetettem. Mindenképpen itt szerettem volna folytatni, ide húzott a szívem.

- Jó döntésnek bizonyult, hiszen számított rád a szakmai stáb, rögtön az első fordulóban a kezdőcsapat tagja voltál, és végig is játszottad a mérkőzést.

- Ebből a szempontból remekül kezdődött számomra szezon, folyamatosan lehetőséget kaptam, éreztem Bandi bá bizalmát, ami a mai napig töretlen. Sajnos azonban a negyedik fordulóban megsérültem, levált egy porc a térdemből, és meg kellett műteni. Több hétig nem tudtam játszani, közben beindult a csapat szekere, kilenc mérkőzésen át veretlenek maradtunk. Felépülésem után nehéz volt visszakerülnöm a csapatba, de azért dolgoztam, minél hamarabb ismét a pályán legyek. Ez sikerült is.



- Éppen lendületbe jöttél, ám megint bekövetkezett egy sajnálatos sérülés…

- A Haladás ellen összefejeltem az ellenfél játékosával, agyrázkódást és orrtörést szenvedtem, ami miatt ismét több hetet ki kellett hagynom. Megint csak azért kellett dolgoznom, és kell minden a mai napig, hogy visszakerüljek. Megteszem, mert nem vagyok az a feladós típus. Ugyanakkor csapatjátékos is vagyok, és most az a legfontosabb, hogy jöjjenek a sikerek.

- Sokan mondják, hogy minden meccsen túl nagy elánnal futballozol, felpörögsz, kamikaze módjára futballozol, és ezért sérülsz meg.

- Azt tudni kell, bennem egy olyan megfelelési kényszer van, hogy mindent alárendelek a csapat sikeres szereplésének. Nagyon nem szeretek kikapni, legyen akármilyen játék otthon, vagy máshol. Tény, le kell majd tisztulni a játékomnak. Belemegyek olyan szituációkba, amit lehet egy rutinosabb játékos nem vállal el. Mérlegelni kellene, de én ilyen küzdő típus vagyok. Az biztos, nem érhet abban kritika, hogy nem teszek meg mindent a pályán.

- A csapat remekül teljesít, ami bizonyára az öltözői hangulatnak is jót tesz.

- Valamelyik nap éppen erről beszélgettem egy szurkolóval. Elmondtam neki: annak ellenére, hogy nem feltétlen kezdőként lépek pályára, nagyon jól érzem magam, kiváló társaságban készülhetek nap mint nap. A többség együtt nőtt fel, a rutinosabbakat is ismerjük régóta. Ennek az egységességnek is köszönhető ez az eredményesség. Jó emberek, jó csapattársak alkotják a keretet, Bandi bá is sokszor kihangsúlyozza ezt. Mindenképpen itt tervezem a jövőmet.

- Magaddal kapcsolatban van valami, amin változtatnál?

- Szeretném, ha letisztultabb lenne a játékom. Amiben még változnom kell: sokszor helyzetbe kerülök, ez pozitív, csak a nagy százalékát kihagyom. Szeretném kiemelni, hogy Tisza Tibi nagyon sokat segít nekem. Nagy támaszom, mindig megbeszéljük, hogy a döntő szituációkban mit tegyek. Többször előfordul, hogy kint maradunk edzés után, és gyakorolunk. Tanácsot ad például abban, hogyan fejezzek be egy támadást. Biztos vagyok benne, ha ezeken sikerül javítani, akkor nagyon sok góllal és gólpasszal tudok hozzájárulni a csapat sikeréhez. Próbálok sportszerűen élni, ha nem edzésen veszek részt, akkor pihenek, nem vagyok az a csavargós típus. Kikapcsolódom, a barátnőmmel töltöm az időmet. A jó teljesítményhez számomra a megfelelő családi háttér is hozzájárul, hogy a szüleim, nagyszüleim támogatnak, folyamatosan éreztetik velem, jó úton haladok. Az ünnepeket is szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen töltöm. Ilyenkor kikapcsolódom, otthon vagyok, találkozom a rokonaimmal, barátaimmal, mert nagyon keveset tudok velük lenni. Figyelnem kell ugyanakkor arra, hogy formában maradjak. Futni és konditerembe járok, mert nem szabad a nulláról kezdeni a felkészülést.



- A csapat őszi szezonban nyújtott teljesítményéről mit tudnál mondani?

- Megmutattuk a szurkolóknak és másoknak, hogy jó futball van Debrecenben, lehet alapozni a saját nevelésű játékosokra, mindez kiváló példa lehet a magyar labdarúgásnak. Jelenleg a harmadik helyen állunk, de nem szabad hátradőlni, mert nagyon sok van még hátra az idényből. Az biztos, az eddigi szereplésre büszkék lehetünk, és a Loki-drukkerek is büszkék lehetnek ránk. Messze van még a vége, de jó lenne a bajnokság végén is a dobogón maradni.
Nyitrai Daniella


Aktuális hírek, események