Sándor Csaba neve 1984 óta egybeforrt a DVSC nevével, csak a kötelező katonai szolgálat letöltése alatt harcolt más színekért. Az akkori szokások szerint a néphadsereg egyik csapatához, a mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE gárdájához vonult be, az ott lehúzott idő kivételével mindig a Loki győzelméért küzdött. Ahogy tőle megszokta a debreceni publikum, nagy akarattal, a fair play szellemében, miként általában az igazi sportemberek. A hűséges fedezet 316 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. Pedig abban sem volt biztos, hogy sportoló lesz. Amikor 1980-ban Téglásra került, a Hajdú-Vasas igazolt játékosa lett, akkor dőlt el a sorsa. 1984-ben Horváth Miklós irányításával megnyerték a megyei első osztály küzdelmeit. Ezt követően Hegedűs Gábor invitálására a DMVSC-hez igazolt. Eleinte a juniorokkal edzett, majd Nagy György „előléptette”. Dr. Puskás Lajos volt az, aki beépítette a védelembe.
A drukkerek a hűség és a megbízhatóság debreceni szimbólumának tartották. Hívták más egyesülethez, de neki esze ágában sem volt menni. A kötődés a piros-fehér mezhez, családi hagyomány, hiszen felesége, Sipos Éva sokáig a DVSC női kéziseit erősítette.
Pályafutása csúcsának tartja az 1999-es Magyar Kupa-diadalt.
2001-ben szögre akasztotta a cipőt, majd a DVSC utánpótlás csapatainál vállalt szakvezetői munkát. Játékosként azért nem hagyott fel teljesen a labdarúgással, alacsonyabb osztályú csapatokban lépett pályára, jelenleg a megye II-es Nyírlugos gárdáját erősíti.